ÁMK

A Természetjáró és Egészségvédő Csapat legutóbbi szakköri foglalkozásának meghívott vendége volt Hunyadvári Árpád, iskolánk egykori biológiatanára, és Vozár János. Kettejüknek kicsit hasonló a hobbijuk, mégis más. Hunyadvári Árpád a galambtenyésztés elkötelezett híve, Vozár János pedig sólymokat tart.

 És mi másról tarthattak volna előadást csapatunk lelkes kis tagjainak, mint az általuk tartott madarakról. A galambokról szóló előadást ½ 3-kor, a sólymokról szólót pedig ½ 4-kor kezdtük.

Árpi bácsi mesélt arról, hogy hogyan kezdett a galambok tartásával foglalkozni, s hogy ennek a szenvedélynek bizony már több évtizede hódol. Célja az őshonos magyar fajták tartása, tenyésztése, s hogy minél több emberrel megszerettesse ezt a sportot, mert bármilyen furcsa, ez bizony sportnak tekinthető. Hozott magával kalitkában egy különleges kinézetű galambot, melyet csodálkozva figyeltünk. Érdekes volt a tollazata, a színe. Vagyis egyáltalán nem volt hagyományos, általunk is jól ismert galamb.

Megtudtuk, hogy 34 őshonos galambfajta van ma Magyarországon, néhánynak a neve is elhangzott. Megtudtuk, hogy vannak úgynevezett keringők és pergők is. Ezek „bukfencet” hánynak a levegőben. A pergők akár 6-8 ilyen fordulatot és végre tudnak hajtani.

A galambok társas lények, a hím és a tojó kapcsolata egész életre szól, együtt nevelik fiókáikat, együtt maradnak. A tojó általában két tojást rak. A költési idő általában 17-18 nap, vagyis rövidebb, mint a házi tyúk esetében.

Érdekes újdonság volt számunkra, hogy a galambpár úgynevezett „begytejjel” táplálja kicsinyeit az első napokban. Később rovarokat és más „ínyencfalatokat” hordanak fiókáiknak.

Árpi bácsi azonban nem csak a galambokról beszélt. Megismertük általa a pásztortáskát is, melyből mutatóba is hozott. Megtudtuk, hogy a pásztortáska nem egy tarisznyaszerű valami, hanem ártalmatlan gyomnövény, mely egyben gyógynövény is. Remek vizelethajtó és vérzéscsillapító hatása is van.

Előadónk ajándékkal is készült. Minden résztvevőnek ajándékba adott egy galambokról szóló újságot is, sőt, kaptunk az általa szerkesztett könyvből is néhány példányt.

½ 4-kor elkezdődött a következő előadás, melynek Vozár János volt az előadója. Az általa hozott madarak – egy vándorsólyom és egy Harris Hawk − nagy érdeklődést keltettek.

Hamarosan többet is megtudtunk ezekről a ragadozó madarakról.

Megtudtuk, hogy a solymászat madárral történő vadászati mód, mely során a madár természetes környezetben ejti el zsákmányát. Magyarországon vándor sólyommal, héjával, karvallyal, szirti sassal és vadászsólyommal vadásznak. A vadászsólyom tápláléka kizárólag madarakból áll, melyeket repülés közben fog meg. A földön lévő emlősöket nem tudja zsákmányként elejteni, hiszen nagyon gyors, és hatalmas sebességénél fogva a földbe csapódna. Az ilyen „zuhanórepülés” közben akár 340 km/h is lehet a sebessége. Ez több mint amennyivel egy Forma 1-es versenykocsi száguld.

A másik bemutatott madár a Harris Hawk − ez rendkívül okos és tanítható, remek vadász. Gazdájának igazi társa, ami egy érdekes dolognak, az inprintingnek köszönhető. Ez azt jelenti, hogy ha az ember a kezdetektől fogva neveli a madarat, az fajtársának tartja az embert.

Láttunk olyan apró eszközöket is, melyek a sólyom tartásához elengedhetetlenek. Ilyen például a sapka, mely persze nem a huzattól és a hidegtől védi a madarat. A sólyom legfontosabb érzékszerve a szeme, melyet, ha a sapkával eltakarnak, a madár nyugodt marad. Az ilyen apró sapka elkészítése nem egyszerű. Nagyon finom bőr és igényes, aprólékos munka kell hozzá. A madár nem szereti, ha ráadják, de mégis fontos és szükséges. Lényeges a csörgő is, mely egy bőrszíjra erősített, fémből készült kellék. A madár lábára erősítve megkönnyíti, hogy gazdája megtalálhassa.

Megtudtuk, hogy a solymászat nem új keletű hobbi, hanem sok száz évvel ezelőtt indult Belső-Ázsia pusztáiról hódító útjára, s bizony a nemesi származású emberek, uralkodók egyaránt foglalkoztak vele, és hatalmas vagyonokat fizettek néhány pompás példányért. Mátyás király felesége, Beatrix királyné is hódolt e szenvedélynek, kedvenc madara a törpesólyom volt.

Az előadás végén a gyerekek karjukra is vehették a Harris Hawk-ot, ha akarták. A legtöbb gyerek elég bátor volt ahhoz, hogy ezt kipróbálja, s a hőstetteket fényképekkel meg is örökítettük.

Két tartalmas előadás részesei voltunk ezen a délutánon, melyeket ezúton is köszönünk előadóinknak, Hunyadvári Árpádnak és Vozár Jánosnak.

Tóthné Bors Julianna, Likerecz Gizella és Samuné Litvai Krisztina