ÁMK

Ember tervez, Isten végez − tartja a mondás. Hogy ez mennyire igaz, nem tudjuk, de néha bizony meghiúsul, amit előre eltervezünk. A Természetjáró és Egészségvédő Csapat a következő szakköri foglalkozására kerékpáros kirándulást tervezett, melynek során Csorvás különleges természeti értékét, az erdélyi héricset szerettük volna megnézni. Ehhez a vasúti töltés mentén kellett volna kerékpároznunk Orosháza irányába. Természetesen több órát a szabadban tölteni csak akkor lehet, ha kegyes hozzánk az időjárás. Most azonban az időjárás-jelentéseket figyelve úgy döntöttünk, nem indulunk el, hiszen kiadós esőt ígértek délutánra. De legtöbbször van a tarsolyunkban egy B terv. Ez ma az április 1-jéről, vagyis a bolondok napjáról szólt.

Szabad volt a tornacsarnok, így vetélkedőt szerveztünk a gyerekeknek, mely most nem elsősorban a győzelemről szólt, hanem inkább a jókedvről, mókáról, nevetésről. Ehhez már előre készültünk, és gondoskodtunk a kellékekről. A vetélkedőhöz három csapatot hoztunk létre, melyek gyorsan fel is sorakoztak.

Az első versenyszám almaevés volt, persze nem a megszokott módon. Most minden csapattagnak el kellett futni a zsámolyig, szájjal felvenni egy almadarabkát, majd visszarohanni a társakhoz, hogy indulhasson a következő gyerek.

A következő versenyszám pattogatott kukorica hordása kanállal. A cél, hogy adott idő alatt minél több kukoricát vigyen el a csapat az adott helyre. Ez nem is olyan könnyű feladat, hiszen egyszerre csak egy kukoricaszemet lehetett vinni, és persze a kukorica könnyen kipottyant a kanálból, így aztán vissza kellett fordulni új „szállítmányért”.

A feladat utáni plusz feladatot igazán élvezte mindenki, ugyanis meg kellett ennie minden csapatnak a saját kukoricakészletét.

A versenyszámok között szerepelt öltözőverseny is. Öltözni az ovisok is tudnak, de mikor időre kell egy ruhadarabot kifordítani, felvenni, levenni majd átadni a következő játékosnak − hát ez már nem is annyira könnyű feladat. Egy kis ügyetlenkedés, és a csapat máris értékes másodperceket veszíthet.

Az ügyesség mellett a kultúra is szerepet kapott. A csapatoknak verset kellett írniuk a húsvéthoz vagy a bolondok napjához kapcsolódóan. A húsvétot előnyben részesítették a gyerekek, hiszen ihletet merítettek a már ismert locsolóversekből. S bizony a költemények elszavalásánál ezekre a versekre rá is ismertünk. Az értékelésnél természetesen odafigyeltünk az egyéni, új ötletekre, és azt több ponttal jutalmaztuk.

A kész költeményeket egy-egy csapattag adta elő.

A feladatok között szerepelt főtt tojás gurítása, melynek során egy merőben új főtt tojáspucolási eljárást sikerült felfedeznünk. Nos, ha a tojást kellő ideig terelgetjük kézzel a parkettán gurgatva, a tojás magától megpucolódik, héját elpotyogtatja. Igaz, az eredmény kicsit piszkos, de ezzel a „részletkérdéssel” nem foglalkoztunk.

A gyerekeknek kellett szájjal rajzolniuk is, egészen jó alkotások születtek. S végül a lábbal írást is ki kellett próbálnia egy bátor, önként jelentkező csapattagnak. A feladata az volt, hogy a filctollat lábujjai közé véve minél szebben írja le azt, hogy „április 1.” Társai a lap lefogásával segíthettek neki.

A tornacsarnok sajnos csak délután 4-ig ért rá, ezért bármennyire jó volt a hangulat, a bolondok napi vetélkedőnknek véget kellett vetnünk. S lám, néha hiába hiúsul meg az A terv,  a tarsolyból előrángatott

B terv legalább annyira jól sülhet el, hiszen kicsi és nagy egyaránt jól érezte magát ezen a délutánon.

Tóthné Bors Julianna, Likerecz Gizella és Samuné Litvai Krisztina